Geológusok szerint elsősorban az teszi vonzóvá a sivatagi bányászatot, hogy egész évben lehetőség van a kitermelésre, ráadásul a lakott területektől távol kevesebb problémát jelent a zaj és a környezetszennyezés kérdése.
Ugyanakkor a sivatagi kitermelés költségei egyelőre jóval magasabbak, mint maga a bányászott arany értéke. A munka jó része a földfelszínen történik, egyelőre kicsi az esélye a mélyben rejlő ásványkincsek felszínre hozatalának.
Az új technikák, a biztonságosabb szállítás és az új lelőhelyek feltárása óriási gazdasági lehetőség lehet az afrikai országok számára. Feltehetően a Szahara területén található a világ egyik legnagyobb aranylelőhelye. Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Mali, Szudán, Csád, Nigéria, Marokkó és Szomália földjeiben hatalmas kincsek rejtőznek, noha ezen országok többsége a világ legszegényebbjei közé tartozik, rendkívül alacsony a várható életkor és az írástudók aránya. Egyiptomot kivéve ez a vidék híján van a termékeny földterületeknek. Korábban több száz évig az arany volt a gazdaság motorja a környéken, mindaddig, míg meg nem jelent az olaj.
A sivatagi bányászattal kapcsolatban az egyik legnagyobb aggály, a víz kérdése. A kitermelés ugyanis hatalmas vízigényű, így nagy verseny folyhat a föld mélyén bújó készletekért. Sokan a sivatagi bányászat limitálása mellett kampányolnak, környezeti szempontból ugyanis az a veszély fenyeget, mint Ausztráliában, hogy a munka hatással lesz a környező vidékek klímájára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.