Aranyvilág

A hétvégi nagytakarítás során egy kincset érő ládára bukkantam a pince mélyén, benne olyan régi klasszikusokkal, mint a Gazdálkodj okosan!, vagy a Capitaly. Azonnal használatba is vettük az aranyat érő játéktáblákat, hatalmas vehemenciával gyűjtöttünk, vásároltunk, kalkuláltunk. A játék és borozás hevében aztán előkerült a hitelek, a takarékoskodás és a nyugdíj kérdése is.

Munkámból kifolyólag az a tapasztalatom, hogy ha takarékoskodásról van szó, kifogás akad bőven. Most azért nem tudok félretenni, mert nincs miből, tévét akarok venni, a gyerek iskoláztatására kell a pénz, vagy épp nyaralni készül a család – jönnek a jobbnál-jobb ürügyek. Általában akkor kapunk csak észbe, ha beüt a krach. Jön egy betegség, elvesztjük az állásunkat és ott állunk a csekkekkel a kezünkben, hitelekkel a nyakunkban, egy fillér nélkül a zsebünkben.

Alapvetően elmondható, hogy a mai magyar befektetési kultúrában az az általános, hogy az emberek leginkább fogyasztási cikkekre költenek, hiányzik az öngondoskodó attitűd. Akinek van némi készpénze, szívesebben tartja otthon, a matrac alatt, vagy költi el valamelyik plázában. Ha megtakarításról, öngondoskodásról esik szó, akkor pedig jön az alibizés.

Pedig a recept nagyon egyszerű. Ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, tudnunk kell, hogy van B-terv, ha valamilyen váratlan esemény történik. A pánikból történő cselekvés ugyanis a legveszélyesebb. Aki hosszú távon szeretné komfortosan érezni magát, annak minden időben gondolnia kell a nehezebb napokra. A megtakarításnak mindig van értelme, hiszen egy vásárlással mások vagyonát gyarapítjuk, takarékoskodással ugyanakkor a saját jövőnkről gondoskodhatunk. Hogy tartalékainkkal mihez kezdünk, az már a mi döntésünk.

Sokan mondják, a takarékoskodás nagy lemondással jár. Szó sincs erről, sokkal inkább átcsoportosításról. Ideális esetben aktuális bevételeink 10%-át érdemes félretenni és befektetni. Na de mégis mibe? Az örök kérdés. Barátaim elmondásából abszolút világosság vált számomra, hogy sokakban megvan a szándék, hogy félretegyenek, de nem tudják, milyen lehetőségeik vannak pontosan. „Te, és ez az arany tényleg jó?” – kérdezték tőlem. Erre egyszerűen egy kérdéssel válaszoltam. „Neked mi jut eszedbe arról, hogy gazdagság, stabilitás?”

Hát persze, hogy mindenkinek az arany. Számos kérdést vetett még fel az aranyban történő megtakarítás. Kevés pénzből, hogy lesz arany, nem volt világos az sem, hogy pontosan milyen arany az, amit érdemes venni, és hogy jön a képbe az előtakarékosság. Merthogy az elengedhetetlen, ebben mindannyian egyetértettünk. Az egyik barátnőm nagyon  büszkén mesélte, hogy vett pár aranycsecsebecsét az egyik ismerősétől, erre fordította a nemrég kapott bónuszát. Mondom, ez kiváló, de miért nem kérdezett meg engem korábban? És akkor itt jött egy kis fogalommagyarázat, hogy a befektetési arany az nem egyenlő a tört arannyal, és bizony az sem mindegy, hogy mikor, mennyit és milyen áron veszünk, na meg persze, hogy hol. Nem szerencsés például akkor befektetni az összes spórolt pénzünket, ha éppen egekben az arany ára, és épp azért tört ránk a vásárlókedv, mert a tévében, rádióban ezerrel megy a félelelemkeltés. A cégekkel is vigyázni kell, a megbízhatóság nagyon fontos. Az est tanulsága tehát: kisösszegben, rendszeresen gazdálkodj okosan! Megtakarításhoz nem kell szerencse, csak némi előrelátás.

Utóirat: Nyertem. Nem voltam népszerű emiatt. De jól telt az este. A kedvencem egyébként ez volt: Rendszeresen tisztálkodsz, kétszer dobhatsz. Tiszta sor…